katolikus

A katolikus ember szükségszerűen pesszimista, mert hisz az eredeti bűnben és a pokolban; tudja, hogy természete magától semmi jóra nem képes, és hogy amíg él, jóvátehetetlen és örökkétartó katasztrófa lehetősége lebeg felette. De ugyanakkor szükségszerűen optimista is, optimistább mindenki másnál, mert tudja, hogy atyai Gondviselés szeme nyugszik rajta, hogy meg van váltva, hogy Isten "hatalmat adott Isten fiává lennie", és ennek elérése csak rajta áll. Ha vérmérséklete vagy életkörülményei úgy hozzák, mindenki másnál pesszimistább lehet és eget-földet betölthet panaszaival, de valahol a hamu alatt mindig ott fog izzani lelke mélyén a keresztény remény életlendületet biztosító optimista parazsa. És ha adottságai az élet napos felére állították, élheti a boldogság ujjongó optimizmusát, de hite, egyháza, katolikus öntudata mindennap fülébe fogja súgni a nagy, sötét keresztény igazságok egyensúlyozó, elmélyítő, egészséges pesszimizmusát.
Sík Sándor - Kereszténység és irodalom [Válogatott írások]

A mai napon, mint minden évben hamvazószerdán, magunkra vesszük a kereszt jelét hamu formájában, így emlékezve arról, hogy porból lettünk és visszatérünk a porba.