Nemrég végeztem Kazuo Ishiguro egyik regényével, a Napok romjaival, egyszerűen úgy akadtam rá, hogy szerettem volna olvasni valamit a 2017-es irodalmi Nobel-díjastól, hogy ne suhanjon el mellettem a világirodalom. Ahogy nekikezdtem, Szerb Antal Pendragon legendája sejlett fel, az egésznek az angliai miliője miatt tán nem véletlenül, de ennél bőven többet tartogat, olvasója válogatja, hogy hol fordul át a remekül megírt élet-tökéletesség rettenetté, kisszerűvé.
Meglepően lebilincselő volt, zárszónak csak annyit említenék, hogy a műfordító, Kada Júlia munkája éppúgy hozzátesz a hazai olvasók élményéhez, mint Kazuo Ishiguroé, Esterházy Péternek volt szokása kiszólni a szövegből, s kicsit gúnyolódni a műfordítók nehéz helyzetén, így egy linket ez a nem csekély tett is megérdemel.
Lerakhatatlan, ilyen elementáris élményt hozó művet efféle nem túl kifinomult választási módszerrel még nem találtam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges