Tegnap este Michael West Szabadesés című darabját néztük meg Eszterrel a Bárkán. Nem ez volt az első élményünk itt, múltkor a Harminchárom változat Haydn-koponyára, szintén Göttinger Pál által rendezett művet láttuk. Az élet és a halál közötti vékony határmezsgye: kóma; a megélt passzivitásból a kényszerű passzivitásba történő átmenet. Hova transzformálódik egy házasság? Kiderülnek-e a bennünk mélyen eltemetett titkok? Felkavaró gondolatok, ahogy a mű is az. Az utolsó pillanatok misztériumáról és sok minden másról is.
A rendezés teljesen jól szolgálta a mondanivalót, nekem úgy tűnt, mint botcsinálta színházlátogatónak, hogy kimondottan szellemes megoldásokkal operálnak.
Az előadás vége után mintegy azonnali népítéletre kérik fel a nyájas közönséget, túlnyomó többség felfele mutatta a hüvelykujját (vö. lájkol). Én is köztük voltam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges