szépirodalom

Most olvastam

Klicsu Anna - Érdekes forgatókönyv
Megyek egy picit pihenni, és kérvényt nyújtok be az Írónak, hogy az én börtönbeli sorsom azért jobb legyen, mint egy átlagos rabnak. Elvégre én vagyok a Mesélő! És azért a Mesélőnek mégis több minden kijár, mint egy rabnak. Ezt meg kell hagynunk.

Ez az első műve a szerzőnek, ráadásul egészen más úgy olvasni egy művet, hogy a szerzőt már jó ideje ismertem, hiába tanulja meg az ember, hogy illik a művet magát vizsgálni a szerző személyétől függetlenül, ráadásul az elbeszélő sem azonos az íróval (gimnázium első osztály). Az alábbiakban pár apróságot jegyeznék csak meg a műről, mintegy kedvcsinálónak.

Először is a stílus és a tartalom szemben áll egymással, a párbeszédek, amikből nagyon sok van, sokszor olyanok, hogy akár egy hétköznapi dialógus szó szerinti leirata is lehetne, viszont a tartalom ehhez képest néha egészen meglepő magasságokba tör.

Egy kerettörténetbe beágyazva élhetjük át a bűn, konkrétan a gyilkosságok hétköznapiságát, valóságát. Meglepő, hogy nincs hosszas jellemformálás és alakulás, mivel rövid képeket vet elénk a mű, mégis pontos impressziót kapunk az egyes bűnösökről.

Még egy említésre méltó szellemes megoldással találkozunk. Elbeszélő helyett (vagy mellett?) van nekünk egy Írónk, egy Mesélőnk és egy Rendezőnk, akik egymással kooperálva hozzák létre nekünk ezt a sztorit :)

Nem túl hosszasan vázoltam, hogy mire is számíthatunk. Ez azért van, mert ez nem esszé, nem olvasónapló, ráadásul én sem vagyok kritikus. Másrészről úgy sem olvasnátok végig :)

Hiány

Esterházy Péter - A kitömött hattyú
Hiányzik belőlünk az egymás iránti keménység, a becsülésen és tiszteleten alapozódó élesség - és már annak is örülni kell sokszor, ha azokkal szemben vagyunk kemények, akiket utálunk. Ez is fontos, hisz ennek hiányában gerinctelen patkányok volnánk; barátaink és önmagunk iránti lágyságunk viszont butává tesz.

Most olvasom

Esterházy Péter - Harmonia caelestis

A meredek dolomitsziklákra épült vár 1622 óta állott a család szolgálatában, mely várat a török sose (!) bírt bevenni. Szép kilátás nyílik fentről a megannyi apró jobbágyfalura, jó időben, jó szemekkel ellátni Sopronig. Nevezetes a 142 méter mély úgynevezett török kút. Édesapám, aki kisérletező kedvű ember hírében állt, belőkte a mélységes mélybe a mamámat, és mérte az időt, amikor létezett már, akkor stopperral, Victor Paillard órakészítő mester mestermunkája, ennek előtte pedig egyszerűen számolt, egy, kettő, három, jó ritmusban a csobbanásig, elfogadható közelítéssel. A g-t kilencnyolcvanegynek vette. Így ismerkedett meg a mamám a papámmal.

Határozatlansági reláció

Tegnap egész álló nap egy sürgős feladaton kellett dolgozni, estére kissé elfáradtam. (akit érdekel, mit csináltam, meg fogja találni a Munkáim a Developmentseednél oszlopban) Előszedtem egy könyvet a polcról, ami kellőképpen pihentető.
Az alábbi idézet igazán jellemzi ezt a művet:
Puskás nem osztotta Heisenberg nézetét, ő mindig egyszerre tudván tudta a labda helyét is, sebességét is (igaz, a futball Euklidész világa, ahol a kapufák szögeinek összege mindig 180 fok).
Esterházy Péter - Utazás a tizenhatos mélyére

Siker

[flickr:79/240649228/367fd5b769|left|240|500]

Mi a siker? Cselekedeteink hajtóereje? Hát az is lehet. Szerintem ha a sikert tekintjük életünk mércéjének, akkor leginkább úgy működik, mint a drog: az aktuális adag épp hoz egy kis elégedettséget, de sohasem eleget és mindig nagyobb adagra van szükségünk. Liturgiáról hazafele ilyen hülyeségeken is szoktam néha gondolkozni :) Hiába no, mégiscsak fél óra kell, mire otthon vagyok.
Nemrég előfizettem a Vigilia folyóiratot. Hihetetlen, hogy vannak olyan újságok, amik a lényeggel is foglalkoznak néha: az emberi élettel a maga teljes valójában A-tól Z-ig. Nem semmi, hogy erről lehet okosat írni úgy, hogy nem tűnik okoskodásnak. Sőt.
Az Élet és Irodalomról váltottam a Vigiliára. Éles váltás, nem mondom. Az ÉS politikai cikkeit nem kommentálnám, nem azért olvastam, sokkal inkább az irodalmi hasábokért. Esterházy Péter, Szív Ernő és Garaczi László, hogy csak pár nevet említsek azok közül, akiknek írásai megmaradtak leginkább.
Kiváncsi voltam másra is, egyél több újság rendszeres olvasására időt szakítani lehet talán, de azért mégsem bölcsész lesz belőlem, úgyhogy a LinuxVilág mellé (azaz elé) inkább csak egy irodalmi lap fér be. Legyen inkább az a Vigilia egyelőre.

Oldalak

Feliratkozás RSS - szépirodalom csatornájára