szépirodalom

Heti hírek margójára


de tényleg csak viccből, igyekeztem golyóárnyékba állni, nézegettem a tetőket, hogy hol is szoktak lenni a golyószórók, és arra gondoltam, hogy mit is tudnék tenni a gyermekeimért, ha valami (?) történnék, hogy miképp tudnék rájuk vigyázni, minthogy úgy olvastam, ez volna egy apa föladata, óvni az övéit.
- Az elefántcsonttoronyból - Esterházy Péter

A magyar költészet napjára

Dsida Jenő - Chanson az őrangyalhoz

Micsoda forgalom!
Szemem előtt ezer jármű kering el,
- zirr-zurr! -
kocsi robog és villamos csilingel,
- csin-csin! -
roppant, zsúfolt autóbuszok cikáznak,
- tú-tú! -
motorok, mint fürge cicák, cicáznak,
- töf-töf! -
kocsi fordul, kicsi hijján kisiklik,
- jaj-jaj! -
emberek és lovak, autók, biciklik,
- zirr-zurr! -
rohan, szédül és kavarog ezer kör,
- csin-csin! -
nem tud rajtuk uralkodni a rendőr,
- tú-tú! -
Semmikép sem bírom magam rávenni,
- jaj-jaj!! -
nem merek a túloldalra átmenni,
- zirr-zurr -
szeretem az életet általában,
- tú-tú! -
drága nekem nyakam, kezem és lábam,
- cirr-cirr! -
Örzőangyal, akihez hajdanában
- zirr-zurr! -
fohászkodtam sötét gyermekszobában,
- töf-töf -
nagyon kérlek, az Úrjézus nevére:
állj kicsit a sarki rendőr helyére!

Konyha


Ez a régi konyhák kísértése, nem is a sok, inkább, hogy tömős. Egy magányos rántott hús, javítás, bécsi szelet, ahogy lelóg a tányérról, az sok, de elég. A régi konyha minden vacsorát utolsónak tekint, s van egy kis szociális felhangja (mellékíze), hogy most aztán annyit ehetsz, amennyit nem szégyellsz. Ezt változtatta meg a Francia Új Konyha, mely levetkezve a kezdetek ideologikus túlzásait, tényleg megváltoztatta a világot, egy sorban említhető a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, már akinek ez mond valamit.
- Hahn-Hahn grófnő pillantása - Esterházy Péter

Magatokon röhögtök


ellépett mellőlem, és a lépéseit figyelte a szőnyegen, láttam, hogy a lépések jók, de hiányzik a lényeg: a ritmus. Még úgynevezett bedőlést is igyekezett csinálni, átfutott a fejemben, hogy biztos járt valami tánctanfolyamra Prágában, valami magán-tánciskolába, mert még a bedőlést is perfektül megcsinálta, hátrahajlított, csaknem a szőnyeghez ért a hajam, de mikor megint befűzött, azt is jól csinálta, csak éppen a lépések fonalát fűzte folyton a zene tűfoka mellé...
Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio

Moralizmus

Morál?! Badarság, mesebeszéd! A moralistákról végül kiderül, hogy szörnyetegek, embertelen törvényekkel tűzdelik tele az életet, ahelyett, hogy szép formákat szabnának. Nem moralistának kell lenni, hanem stílusosnak! A stílus nem egyéb, mint a tartalom térfogatának kitágítása, mindannak, ami vagy, illetve annak, ami lehetnél. A helyes és a jó stílus az egész világot kísérti. Megszületünk, élünk, eszünk és nemzünk, és egy napon ránk hányják a földet, ennyi az egész. Ám a teremtésnek máris stílust és elevenséget ad a bűn, a szeretetnek a kereszthalál, az emlékezés pedig a felejtés szépsége.
Darvasi László - Virágzabálók

A hivatásról


Értelmiségivé tulajdonképp akkor lettem, amikor a tudományos bölcseleti evidenciát sajátos értelme és jelentése alapján fogtam fel. Tehát amikor nem azért tanultam, hogy egy bizonyos pályát elnyerjek, és abból eltartsam magamat. Amikor ez bennem így vetődött fel, a foglalkozást és a hivatást megkülönböztettem.
- a Vigilia beszélgetése Fila Bélával, Vigilia 2009 / 7

Fentebb egy érdekes kritériumát olvashatjuk az értelmiségi létnek. Igen kevés embernek van lehetősége tisztán értelmiségi pályán maradni ma, de régebben is ez volt a helyzet. Idézet ugyanonnan:

Heten voltunk testvérek, öt fiú és két lány. Az öt fiúból ketten közgazdászok, egyikük természettudományi, ketten pedig teológus végzettségűek. Igazából értelmiségi munkát csak a két pap folytatott.

Lám-lám, mindegy az, hogy mérnök vagy közgazdász, elenyésző kisebbség köt ki értelmiségi pályán. Vajon van-e igény efféle hivatástudattal rendelkező emberekre? Egyéni szinten a hivatás a keskeny utat jelenti, sosem könnyű a döntés.

Cseréljünk

A piktor a mezőn festett. A madarász pedig a közelfekvő erdőben madarakra lesett. Kánikula volt, s a jámborok hamarosan belefáradtak a munkába. A festő az erdőbe ment sétálni, a madarász pedig a mezőre egy kicsit heverészni. Mind a kettő megpillantotta a másiknak otthagyott szerszámát.
Fél óra múlva a madarász buzgón és türelmesen festett, a festő pedig lélegzetfojtva várta a madarakat a hálónál.
Késő alkonyatig tartott ez. A festő nem fogott egyetlen madarat se, s a madarász csúnya foltokat mázolt a vászonra.
Mégis, az erdő sarkán találkozva, mindkettő így szólt:
- Cseréljünk.
- Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek
Lám-lám, nem csak Esterházyt olvasok azért...

Oldalak

Feliratkozás RSS - szépirodalom csatornájára