Átutazóban

Megérkezett a márciusi Vigilia, szerencsére tegnap este volt még erőm beleolvasni. Kattints tovább, nincs még vége...

Egy rabbinikus legenda elmondja, hogy egy gazdag ember elment egy rabbihoz, belépett a szobájába és csodálkozott, hogy milyen kevés holmi van ott. Megkérdezi: "Rabbi, hol vannak a bútoraid?" Mire a rabbi megkérdezi: "Hát a tieid hol vannak?" Az ember mondja: "Én átutazóban vagyok." Mire a rabbi: "Én is". A szerzetes a létében jele annak, hogy átutazóban vagyunk, hogy ez a föld nem a beteljesedés

Székely János - Evangéliumi tanácsok a Bibliában (Vigilia 2007/3)
Bevallom, még nem jutottam végig az ehavi Vigilia elolvasásán, de ez a mondat igazán kifejező. A lapszámban négy cikk, köztük ez is, a szerzetesség jelenét és jövőjét járja körül. Mégis ez a cikk a címében nem vetíti előre azt, hogy a szerzetességről szól. Nagyon érdekes olvasmány mindenkinek, akit foglalkoztat a Katolikus Egyházon belül a meghívottak szerepfelosztása. Tényleg van ilyen? Vagy ugyanazokat a szerepeket az életállapottól függően máshogy hivatottak megélni?
Más. Az idézet szól arról, hogy a szerzetes jel. Ezután a cikk boncolgatja, hogy mi is a szerzetesség létének motivációja? Jelnek lenni? Szolgálni? Stb. Igazán a katolikus hit alapkérdése, hogy miért választják egyesek a szerzetesi hivatást.

Hozzászólások

A napokban a kezembe került a könyv, ajánlom figyelmedbe. Egyiptomi szerzetesek bölcseleteit gyűjti a könyv össze. Igaz a szerzetesekről ír, a mondások értelme mégis vonatkoztatható a mindennapi életben élő emberre is. Végső soron a szerzetesi, papi és a családi hivatás nem különbözik, csak az élettér más.
Megvásárolni már csak antikváriumban lehet, de párat mondást még digitalizáltam be, ha érdekel kiteszem.

Egyszer Longinosz atya megkérdezte Lukiosz atyát három gondolatról, mondva: "Idegenként akarok élni." Erre azt mondta neki az idős atya: "Ha nem tartod féken nyelvedet, nem vagy idegen, bárhová mégy is. Ahol tehát megfékezed nyelvedet, ott idege is vagy."
Ismét ő mondta: "Böjtölni akarok." Az idős atya azt felelte: "Izaiás próféta azt mondta: Ha nyakadat úgy is hajlítod, mint a láncot és a karikát, azt nem nevezik Istennek tetsző böjtnek (És 58,5). Sokkal inkább tartózkodj a rossz gondolatoktól!"
Harmadszor azt mondta: "Kerülni akarom az embereket." Erre azt felelte az idős atya: "Ha azelőtt nem sikerült az emberekkel együtt helyesen élned, egyedül sem élhetsz helyes életet.

koszi, hogy reagaltal erre az irasra! Ugye a vegen az atyak parbeszede az emlitett konyvbol van? Nagyon szemleletesen fogalmaz meg olyan kiserteseket, melyeket en is tapasztalok.

Igen az idézet onnét származik. Sok minden mással kapcsolatban is éreztem ezt a "velem is hasonlóan" érzést amikor a könyvet olvastam (meg aztán amikor az olvasásnak okot adó lelkigyakorlaton voltam), pedig az ember azt gondolná, persze teljesen tévesen, hogy a szerzetes az szerzetes, a pap az pap, az "egyszerű" ember meg csak ember, és még távolról sem hasonlítanak a problémáik.