katolikus <-> irodalom

"Vallásos művészet, szakrális művészet: ezek
kétértelmű formulák, ahol egyszer a főnév, máskor
a jező van kölcsönösen egymásnak alárendelve."

(Pierre Emmanuel)


A 2007 januári Vigiliában olvastam ezt az idézetet Szénási Zoltán: Rónay György és a katolikus irodalom problémája című írásában. A cikk eszenciáját számomra a következő gondolatmenet adja:
"katolikus irodalom ilyenformában egyszerűen nincs. Van irodalom, van művészet; írónak, művésznek van katolikus élménye; s mű és művészet, amelyben az alkotó katolikus élménye valósul a művészet követelményeinek megfelelő művé, katolikus mű és katolikus művészet." - Rónay György
Úgy látom ebből, hogy a művésznek elsősorban katolikusnak kell lenni, megélni ezt a tényt az életében, aztán másodsorban művész, akinek, mint az élete minden területén, itt is érvényre jut a megélt katolicizmus.
Persze ez nem csak a művészekkel van így. Ki ne lenne arra hivatva, hogy egész életével egy jel legyen?