Rubens és a nemeuklideszi asszonyok

A Pesti Színház március 20-án mutatta be a darabot, én pedig már régebben olvastam a dramolettet. Először a szövegről írok pár szót. A fő motívum Rubens és Gödel ellentétpárja, az élvezetek egyfelől, a Heisenberg-féle határozatlansági reláció másfelől. Hasonló ellentét Rubens és Rubens fiának ellentéte, bár Rubens fia önmagát leginkább úgy határozza meg, hogy nem-Rubens. Ha élvezetek, akkor nem hiányozhat Bacchus, no meg Helene, Rubens fiatal felesége sem (egyidős a festő-mázolónak fiával!). No vége is az enumerationak, de hopp, a festősegéd és az angyal kimaradt. Szóval még ők is. Megtudunk egyet s mást a halálról, a szenvedésről, a seggekről (valaki számolta, hogy hányszor hangzik el), a nemeuklideszi térről és a barokkról. Ne tessék megijedni, Bacchus két feles között korrepetál minket, ha ellógtuk volna a középiskolai matematika órák legalább egy részét, így a darab végére mindenki tisztában lesz a matematikai axiómákkal ("fájv", szöveghű idézet) és azzal, hogy mitől nemeuklideszi a nemeuklideszi geometria. És a rendezés? A rendezés szinte nem nyúlt a dialógusokhoz, ami nagyon előnyére vált a darabnak. Gödelről könnyedén elhisszük, hogy a darab közben képes lenne bebizonyítani egy-két nagy sejtést. Helene mondja ki, hogy "ez a sok a barokk", de persze nem definíció-szerűen, Helene-től mi sem áll távolabb, mint az absztrakt fogalmak.
A darab egyrészt könnyed, de nem nélkülözi a mélyenszántó monológokat sem. Talán az utóbbi még jobban rányomja a bélyegét a nagy egészre. A látvány szépen komponált, ebben sokat segítenek ama címbeli nemeuklideszi asszonyok.