A matematikus tételekben, definíciókban gondolkodik, habár ez picikét dogmatikus:

Ilyen a házasság, gondoltam. A definíció: A férj (feleség) az az ember, aki a feleségének (férjének) a legtöbb fájdalmat okozza.
Esterházy Péter - Javított kiadás

Klicsu Anna - Érdekes forgatókönyv
Megyek egy picit pihenni, és kérvényt nyújtok be az Írónak, hogy az én börtönbeli sorsom azért jobb legyen, mint egy átlagos rabnak. Elvégre én vagyok a Mesélő! És azért a Mesélőnek mégis több minden kijár, mint egy rabnak. Ezt meg kell hagynunk.

Ez az első műve a szerzőnek, ráadásul egészen más úgy olvasni egy művet, hogy a szerzőt már jó ideje ismertem, hiába tanulja meg az ember, hogy illik a művet magát vizsgálni a szerző személyétől függetlenül, ráadásul az elbeszélő sem azonos az íróval (gimnázium első osztály). Az alábbiakban pár apróságot jegyeznék csak meg a műről, mintegy kedvcsinálónak.

Először is a stílus és a tartalom szemben áll egymással, a párbeszédek, amikből nagyon sok van, sokszor olyanok, hogy akár egy hétköznapi dialógus szó szerinti leirata is lehetne, viszont a tartalom ehhez képest néha egészen meglepő magasságokba tör.

Egy kerettörténetbe beágyazva élhetjük át a bűn, konkrétan a gyilkosságok hétköznapiságát, valóságát. Meglepő, hogy nincs hosszas jellemformálás és alakulás, mivel rövid képeket vet elénk a mű, mégis pontos impressziót kapunk az egyes bűnösökről.

Még egy említésre méltó szellemes megoldással találkozunk. Elbeszélő helyett (vagy mellett?) van nekünk egy Írónk, egy Mesélőnk és egy Rendezőnk, akik egymással kooperálva hozzák létre nekünk ezt a sztorit :)

Nem túl hosszasan vázoltam, hogy mire is számíthatunk. Ez azért van, mert ez nem esszé, nem olvasónapló, ráadásul én sem vagyok kritikus. Másrészről úgy sem olvasnátok végig :)

Esterházy Péter - A kitömött hattyú
Hiányzik belőlünk az egymás iránti keménység, a becsülésen és tiszteleten alapozódó élesség - és már annak is örülni kell sokszor, ha azokkal szemben vagyunk kemények, akiket utálunk. Ez is fontos, hisz ennek hiányában gerinctelen patkányok volnánk; barátaink és önmagunk iránti lágyságunk viszont butává tesz.

Esterházy Péter - Csak semmi művészet
(Erdély tudniillik a 16-17. században napi munkakapcsolatban állt az oszmán birodalommal - ezt csak azért jegyzem meg, kicsit kellemetlenkedve, könnyű mísszel, mert azt olvastam a minap, hogy az olvasónak joga van az irodalmi szöveg utalásait stb. megérteni. Hát...)

Ma este talán már elkezdem olvasni, aztán a további fejleményekről ugyanitt olvashattok, úgy vélem.

Ki gondolná, hogy Távközlő Hálózatok előadáson rögtönzött könyvajánlóval találkozik az ember?! Pedig így van. Köszönet érte Németh Krisztiánnak, a tárgy előadójának. A mű: Kozma László, Egy Kossuth-díjas börtönévei - tényleg nem lehet letenni. Tegnap dél óta van meg, már elolvastam. Lebilincselően izgalmas stílusban leírja a saját történetét, ami tragikus módon fonódik egybe a Standard-per lezajlásával és utózöngéivel. Bepillantást nyerhet az olvasó a kommunista rendszer mai szemmel teljességgel abszurd működésébe, valamint megismerheti egy kiváló mérnök életét, szemléletmódját.

Az ÉS-ben már olvastam részleteket Esterházy Péternek az Utazás a tizenhatos mélyére című művéből, így nem ért meglepetés. Foci, az elbeszélő családi utalásai, meg amit akartok. Nem kell ahhoz szeretni a focit, hogy tetszen a mű. A Bevezetés a szépirodalomba után már tisztára bulvár :)