A matematikus tételekben, definíciókban gondolkodik, habár ez picikét dogmatikus:

Ilyen a házasság, gondoltam. A definíció: A férj (feleség) az az ember, aki a feleségének (férjének) a legtöbb fájdalmat okozza.
Esterházy Péter - Javított kiadás

Értelmiségivé tulajdonképp akkor lettem, amikor a tudományos bölcseleti evidenciát sajátos értelme és jelentése alapján fogtam fel. Tehát amikor nem azért tanultam, hogy egy bizonyos pályát elnyerjek, és abból eltartsam magamat. Amikor ez bennem így vetődött fel, a foglalkozást és a hivatást megkülönböztettem.
- a Vigilia beszélgetése Fila Bélával, Vigilia 2009 / 7

Fentebb egy érdekes kritériumát olvashatjuk az értelmiségi létnek. Igen kevés embernek van lehetősége tisztán értelmiségi pályán maradni ma, de régebben is ez volt a helyzet. Idézet ugyanonnan:

Heten voltunk testvérek, öt fiú és két lány. Az öt fiúból ketten közgazdászok, egyikük természettudományi, ketten pedig teológus végzettségűek. Igazából értelmiségi munkát csak a két pap folytatott.

Lám-lám, mindegy az, hogy mérnök vagy közgazdász, elenyésző kisebbség köt ki értelmiségi pályán. Vajon van-e igény efféle hivatástudattal rendelkező emberekre? Egyéni szinten a hivatás a keskeny utat jelenti, sosem könnyű a döntés.

A piktor a mezőn festett. A madarász pedig a közelfekvő erdőben madarakra lesett. Kánikula volt, s a jámborok hamarosan belefáradtak a munkába. A festő az erdőbe ment sétálni, a madarász pedig a mezőre egy kicsit heverészni. Mind a kettő megpillantotta a másiknak otthagyott szerszámát.
Fél óra múlva a madarász buzgón és türelmesen festett, a festő pedig lélegzetfojtva várta a madarakat a hálónál.
Késő alkonyatig tartott ez. A festő nem fogott egyetlen madarat se, s a madarász csúnya foltokat mázolt a vászonra.
Mégis, az erdő sarkán találkozva, mindkettő így szólt:
- Cseréljünk.
- Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek
Lám-lám, nem csak Esterházyt olvasok azért...

Az életünket magával rántó szédületes felgyorsulás, a fogyasztás és a divatok (beleértve a kulturális divatokat is) alig követhető változásai szinte már semmiféle konkrét szemlélet kialakítását nem teszik lehetővé, mivel többnyire már csak távozásuk közben figyelhetjük meg az embereket és a dolgokat, bizonyos szempontból csak hátulról látjuk őket. - Johann Baptist Metz - Memoria passionis

Sőt, ha lehet ezt még fokozni, akkor a web2 gyermekei meg sehogy nem figyelik meg a dolgokat és az embereket, mert nincs rá idejük. Az RSS függők csak fél másodperc erejéig kattintanak egy híren és már el is van intézve, szükség is van rá, ha naponta elképesztő mennyiségű hír esik be rendszerezetten, de számunkra feldolgozhatatlan mennyiségben a gépünkre vagy más eszközre. A közösségi portálokon vagy a twitteren pedig ahhoz, hogy megtudd, hogy mi van a másikkal, elég egy kattintás. Ráadásul ezeket az embereket sok esetben egy hamburger tizedéért beáldozzuk a virtuális világban. Mennyi figyelmet szentelünk egy-egy hírnek és egy-egy embernek? Szinte semmit, a twitteren beesik egy üzenet, kattintunk és el van intézve. Talán tíz perc múlva nem tudnánk visszaidézni. Persze nem mondtam semmi újat, Information overload néven fut már ideje egy történet (sejtem azért, hogy a fenti idézet jóval mélyebb mondanivalóval bír). Hogy mit lehet tenni? Le lehet iratkozni a túl zajos és haszontalan levelezőlistákról (most fogok a drupal devel listáról), a twitterről (megtettem), a közösségi oldalak nagy részéről (orkut, wiw törölve), nem használni RSS-t (hú, ez nehéz lesz, 39 csatorna van az olvasómban). Nemrég előfizettem egy nemzetközi folyóiratra. Heti bontásban épp elég megtudni, hogy mi történik a világban, talán jobban feldolgozható. Majd kiderül. Most pedig törlöm a 39 hírcsatornámat, ez a legnehezebb...

Klicsu Anna - Érdekes forgatókönyv
Megyek egy picit pihenni, és kérvényt nyújtok be az Írónak, hogy az én börtönbeli sorsom azért jobb legyen, mint egy átlagos rabnak. Elvégre én vagyok a Mesélő! És azért a Mesélőnek mégis több minden kijár, mint egy rabnak. Ezt meg kell hagynunk.

Ez az első műve a szerzőnek, ráadásul egészen más úgy olvasni egy művet, hogy a szerzőt már jó ideje ismertem, hiába tanulja meg az ember, hogy illik a művet magát vizsgálni a szerző személyétől függetlenül, ráadásul az elbeszélő sem azonos az íróval (gimnázium első osztály). Az alábbiakban pár apróságot jegyeznék csak meg a műről, mintegy kedvcsinálónak.

Először is a stílus és a tartalom szemben áll egymással, a párbeszédek, amikből nagyon sok van, sokszor olyanok, hogy akár egy hétköznapi dialógus szó szerinti leirata is lehetne, viszont a tartalom ehhez képest néha egészen meglepő magasságokba tör.

Egy kerettörténetbe beágyazva élhetjük át a bűn, konkrétan a gyilkosságok hétköznapiságát, valóságát. Meglepő, hogy nincs hosszas jellemformálás és alakulás, mivel rövid képeket vet elénk a mű, mégis pontos impressziót kapunk az egyes bűnösökről.

Még egy említésre méltó szellemes megoldással találkozunk. Elbeszélő helyett (vagy mellett?) van nekünk egy Írónk, egy Mesélőnk és egy Rendezőnk, akik egymással kooperálva hozzák létre nekünk ezt a sztorit :)

Nem túl hosszasan vázoltam, hogy mire is számíthatunk. Ez azért van, mert ez nem esszé, nem olvasónapló, ráadásul én sem vagyok kritikus. Másrészről úgy sem olvasnátok végig :)

Esterházy Péter - A kitömött hattyú
Hiányzik belőlünk az egymás iránti keménység, a becsülésen és tiszteleten alapozódó élesség - és már annak is örülni kell sokszor, ha azokkal szemben vagyunk kemények, akiket utálunk. Ez is fontos, hisz ennek hiányában gerinctelen patkányok volnánk; barátaink és önmagunk iránti lágyságunk viszont butává tesz.

A szeptemberi Vigiliában fedeztem fel:
A kereszténység végtelen tágasság. Az összes vallás közül ugyanis a kereszténység közli a legkevesebb részletet és konkrétumot, mert egyvalamit mond, de azt az igazság egész ragyogó dicsőségével és a létezésnek azzal a végső bátorságával, amelyet csak maga Isten tud megadni.
Über die Möglichkeit des Glaubens heute, Karl Rahner

Esterházy Péter - Csak semmi művészet
(Erdély tudniillik a 16-17. században napi munkakapcsolatban állt az oszmán birodalommal - ezt csak azért jegyzem meg, kicsit kellemetlenkedve, könnyű mísszel, mert azt olvastam a minap, hogy az olvasónak joga van az irodalmi szöveg utalásait stb. megérteni. Hát...)

Ma este talán már elkezdem olvasni, aztán a további fejleményekről ugyanitt olvashattok, úgy vélem.

Ki gondolná, hogy Távközlő Hálózatok előadáson rögtönzött könyvajánlóval találkozik az ember?! Pedig így van. Köszönet érte Németh Krisztiánnak, a tárgy előadójának. A mű: Kozma László, Egy Kossuth-díjas börtönévei - tényleg nem lehet letenni. Tegnap dél óta van meg, már elolvastam. Lebilincselően izgalmas stílusban leírja a saját történetét, ami tragikus módon fonódik egybe a Standard-per lezajlásával és utózöngéivel. Bepillantást nyerhet az olvasó a kommunista rendszer mai szemmel teljességgel abszurd működésébe, valamint megismerheti egy kiváló mérnök életét, szemléletmódját.